Nem akarok mentegetőzni és magyarázkodni előre. Csupán szeretném nektek azt a néhány nézőpontot bemutatni, amellyel a lusta emberek megmagyarázhatják (maguknak és a környezetüknek), ők miért is nem sportolnak rendszeresen.
A nagy többség számára talán az élsport az, amely egy kicsit ismeretlen és maximum a lelátón, vagy a képernyő előtt szurkolva került közel a sportolás ilyen magas szintű űzéséhez. Itt szeretnék biztatni mindenkit arra, hogy menjen ki egy focimeccsre, vagy bármilyen sporteseményre, ahol élőben szurkolhat a sportolóknak, ha gondja, problémája van, vagy úgy érzi, hogy most már elege van, akkora rajta a nyomás. Ugyanis tökéletes feszültség-levezető hatása van egy energikusan végigtombolt és kiabált mérkőzésnek.
Gyönyörű, ahogyan egy összeszokott röplabdacsapat mozogni tud. Klassz dolog, amikor egy sörrel a kezében az ember szétkiabálja a torkát, csak, hogy biztassa a neki szimpatikus sportolót, sportolókat. A néző szempontjából ez szép, felemelő és jó dolog. De mi a helyzet az élsportolókkal? Akik egy meccs közben összeesnek és meghalnak? Esetleg nem versenyen, mérkőzésen, hanem edzés közben lesznek rosszul és ér véget nemcsak sportolói pályafutásuk, hanem az életük is?
Az életben mindennek ára van, és sajnos manapság már nincs olyan hogy 'fair play'. Mert doppingszer nélkül nagyon nehéz, szinte nem is lehet győzni a mai sportversenyeken. Az már egy másik témához tartozik, hogy kinek mennyi pénze van olyan doppingszert kifejleszteni és használni, amelyet egy ellenőrzés alkalmával nem tudnak kimutatni, és kinek nincs erre fordítható összege. Minden mesterséges anyag káros a szervezetre, akármilyen komoly ellenőrzések mellett használják is őket.
A másik oldalon ott vannak a hobbisportolók, aki csak úgy, a maguk örömére gyakorolnak valamilyen sportfajtát. Ez az én világomhoz közelebb áll, mert itt a 'sportoló' öröme és boldogsága a fontos, nem úgy, mint az élsportolásnál, ahol komoly edzéseket kell végig csinálni és edzésterveket kell teljesíteni. A hátulütője viszont a dolognak, hogy ebben az esetben nincs egy 'edző', aki kontrollálná a sportolási tevékenységet és könnyen történhetnek – és történnek is – kisebb-nagyobb balesetek, az izomhúzódástól egészen a csonttörésekig. Mindemellett a 'hobbisportolónak' igen nagy elszántságra és önuralomra van szüksége, hiszen ő maga dönti el, mikor, mennyit, hogyan edz és sportol – nincsen senki, aki számon kérje, ha ellustul.
|
