|
Április 11. előtt nem árt egy kis összehasonlítást végezni, a parlamenti mandátumokra legesélyesebb pártok, felsőoktatásra és a munkaerőpiacra vonatkozó programjai alapján.
Persze a jelen közéleti dráma fő színterén az "ígéretek földjén" mindent lehet, mégis érdemes végignézi a különféle elképzelések között, hogy legalább a viszonyítás szintjén tudjuk, miről érdemes ábrándozni az iskolapadban.
"Diplomagyárak", átláthatatlan gazdálkodás, munkanélküli diplomások
Egyre többet hallani a magyar közoktatás, ezen belül a cikk szempontjából kiemelten kezelendő felsőoktatás "felhígulásáról". Az elmúlt évek során sok kritika érte a hazai oktatási színvonalat, az infrastrukturális feltételek hiányosságát és a különböző intézményekben megszerezhető diplomák versenyképessége között is mérhető a különbség, a Bolognai rendszer bevezetése ellenére is. Ahogyan a munkáltatók is egyre szkeptikusabbak a frissdiplomásokkal szemben. A válságtól függetlenül, már jó néhány éve nem elég "a papír". Egy jó pozíció betöltéséhez ugyanis, releváns, lehetőleg több éves gyakorlat szükségeltetik, még akkor is, ha az ember olyan szerencsétlen, hogy pályakezdőként kerül a munkaerőpiacra. Közben egyre többen hangsúlyozzák a gyakorlat-orientált oktatás előtérbe helyezésének fontosságát, a nemzetközi szinthez való felzárkózás előtérbe helyezésével egyetemben. Tavaly novemberben, Az oktatás nyilvánossága c. konferencián, az intézmények nemzetköziesedésének szükségességéről beszélt Pálinkás József, az MTA elnöke is. Ehhez azonban jelentős plusz forrásokra lenne szükség az államkasszából.
Pálinkás hangsúlyozta, hogy a magyar felsőoktatás csak akkor tudja visszaszerezni presztizsét, ha a különféle fokozatú végzettségek megszerzéséhez valódi munka kötődik, a középiskolások, és a felsőoktatási hallgatók részéről egyaránt. A jelenlegi közoktatási rendszer, azonban inkább hasonlít egy "diplomagyárhoz", ahol nem feltétlenül a tudás, inkább a haszonelvűség dominál. Pálinkás szavai átláthatóbb oktatáspolitikát sürgetnek, azonban kérdéses, hogy a pártok mennyire veszik komolyan a változtatás szükségességét. Mennyit szánnának a felsőoktatás finanszírozására, illetve a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő szintű felzárkóztatásra. Mivel számokról egyik program sem beszél, induljunk ki a szavakból.
A felsőoktatásról, ahogy a pártok látják
Ahogyan ez lenni szokott, minden párt máshogy képzeli a jövőnket. Oktatáspolitikára vonatkozó programjaikról általánosságban elmondható, hogy vannak nagy reformokat kívánó, egész részletesek, Fidesz, MDF, vannak a szintén újító szellemű szűkszavúbbak, LMP, Jobbik, és van aki a jövőt, a múlthoz hasonlóan képzeli el, MSZP. A következőkben megpróbálom összeszedni azokat az elképzeléseket, amelyek a legnagyobb változást hoznák a hazai felsőoktatás életében.
Pálinkás Józsefhez hasonlóan, a pártok is úgy vélik, hogy a diplomagyárakat fel kell számolni mégpedig a felvételi rendszer megreformálása által. Abban is egyetértenek, hogy több erős intézményre van szükség, az viszont más kérdés, hogy ki hogy képzeli a színvonalasítást. Az MDF lefaragna: a ma akkreditált 77 felsőoktatási intézmény helyett, olyan 20-25 egyetemet és kb. 6 főiskolát képzel a jövőbeni Magyarország büszkeségeiként, amelyek fejlett kutatóbázisként is funkcionálnának. A többi párt nem tér ki az intézmények számának redukciójára, fontosabbnak tartja a felvételi rendszer átalakítását. Így, a Fidesz szerint a kezdetben agyon ajnározott, napjainkban egyre többet bírált, 2004-ben bevezetett kétszintű érettségi nehezebbik eleme iránti csekély keresleten kell változtatni, a színvonalasabb képzés érdekében. A választási győzelem legesélyesebbje a minőségibb oktatás érdekében szigorítást is eszközölne. E szerint 2013-tól minden, a felsőoktatásba "bebocsátást kérő" diák számára kötelező lenne az emeltszintű érettségi. Ezzel szemben a Jobbik a Bolognai Nyilatkozat mintáját követő rendszerrel egyetemben, a kétszintű vizsgát is eltörölné és restaurálná az érettségi-felvételi régi hagyományát, így mérettetve meg a diákok tudását. Az MSZP választási programja nem sok konkrétumot tartalmaz a lineáris-többciklusú felsőoktatás jövőjére vonatkozólag, a nyilatkozat alapján a jelenlegi állapotában tartaná fenn a rendszert.
A katedra tiszteletére is odafigyelnének a pártok, amelyet financiális úton is jeleznék a pedagógusok felé, ezzel az egybehangzó ígérettel valószínűleg az oktatási kedvet és így színvonalat is növelnék. Az MDF és az LMP a pedagógusok által elért eredmények alapján javadalmazna.
A 2007-ben "majdnem bevezetett" tandíj Bokros Lajos és az MDF szerint szükséges lépés a felsőoktatás megreformálásához. Azonban "csak" az alapszakos diákok pénztárcáján könnyítenének az intézkedéssel, mivel véleményük szerint, a mesterszakon és a doktori képzésben az egyetemek és főiskolák versenyeznek a hallgatókért, ezért az intézmények fizet meg a tanítás és tanulás árát egyaránt. A tandíj bevezetésének lehetőségét a többi párt elutasítja.
Munkaerőpiac: a "nagy mumus"
A munkaerőpiaci helyzetet elnézve, jelenleg szinte teljesen mindegy, hogy az ember pályakezdőként, vagy több éves tapasztalattal fog-e hozzá az álláskereséshez. A jövő szempontjából azonban fontos kérdés, hogy melyik párt milyen stratégiákkal élesztené újjá foglalkoztatási kedvet.
Minden párt központi kérdésként kezeli a munkahelyteremtést. A Fidesz egymillió új munkahelyet hozzon létre tíz év alatt. Ígérete az elmúlt évtized tanúsága alapján az elemzői szkepszist és a társadalmi reményt egyaránt maga után vonta. Ezzel szemben MDF kisebbet álmodik, szerintük maximum 10 százalékponttal emelkedhetne a foglalkoztatás, azaz kb. 600-700 új állás jelenhetne meg a piacon, szintén a következő 10 éves terminusban. Az MSZP és a Jobbik programja is fontosnak tartja a jelenlegi negatív tendencia kezelését, az előbbi 40-50 ezer új munkahelyet kínál évente. Az MSZP, a Fidesz és a Jobbik is a közmunkaprogram segítségével, illetve a vállalkozásokat ösztönző gazdaságpolitikával realizálná a foglalkoztatás növekedését. A pályakezdők helyzetére egyik párt se dolgozott ki tényleges stratégiát, főként az oktatás versenyképesebbé tétele, illetve a munkahelyteremtés által képzelik megoldani az elhelyezkedés nehézségeivel küzdő fiatalok helyzetét.
asha
|
