|
A Szegedi Tudományegyetem szenátusa március 8-án dönt arról, hogy a következő négy évben ki álljon az intézmény élén.
Mindössze ketten nyújtottak be pályázatot a tisztség betöltésére. A jelenlegi rektor Szabó Gábor, és kihívója Wittman Tibor. Ismerjük meg őket kicsit közelebbről…
Prof. Dr. Szabó Gábor, 2003 óta a Szegedi Tudományegyetem rektora és a mérnöki kar professzora. 2009 nyarától a Magyar Rektori Konferencia elnöki tisztségét is magáénak tudhatja, számos szakmai sikert, kutatási eredményt, kitüntetést, díjazást és elismerést szerzett pályája során. Nyilatkozatai alapján magabiztosan várja újraválasztását, legfőbb érvei közé tartozik, hogy az elmúlt években a kitörő gazdasági válság alatt is kihozta a maximumot intézményünkből, megmaradtunk európai szintű fejlődőképes egyetem, megszereztük az igen megtisztelő kutatóegyetemi címet, és több tízmilliós beruházás indult el és van folyamatban 2003 óta. Legfőbb célja (továbbra is) a karok közti egység megszilárdítása, ,,az egy mindenkiért, mindenki egyért” szlogen érvényesítése.
Prof. Dr. Wittman Tibor 2007 óta tanszékvezető tanár az Általános Orvostudományi karon, valamint az I. számú Belgyógyászati Klinika igazgatója. 2002-től a Magyar Belgyógyász Társaság vezetőségi tagja, 2010-től pedig a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke. Szintén számos kutatási eredménnyel, szakmai sikerrel és kitüntetéssel rendelkezik, melyek méltóvá tennék a rektori posztra. Nagy elhivatottsággal folytatná Szabó Gábor munkáját, bár sok mindent másképp csinálna. Véleményét nem is rejti véka alá, mind a különböző médiumok interjúiban, mind a sajtótájékoztatókon kiemeli, hogy tiszteli vetélytársát, de több dologban abszolút nem értenek egyet. Legfőbb terve a karok közti viszony ,,átrendezése”, központosított vezetői struktúra és az ,,erőltetett” összefogás helyett nagyobb önállóságot kellene kapni az SZTE intézményeinek. Nagyobb demokráciát szeretne a mostaninál, nagyobb teret adna a különböző karok vezetőinek - ezáltal jobb viszonyt szeretne kialakítani a karok vezetői és oktatói között. Élesen bírálja a Bologna rendszert a tanárképzésben, a jelenleginél átláthatóbbá tenné a pénzek sorsát, – ,,a karok közti irigység megszűnéséhez” megreformálná az ösztöndíjalapot, átrendezné a támogatások- közpénzek osztogatását, és megválasztása után jelentősen csökkentené a rektori fizetést.
Egy dologban mindketten egyetértenek. A Szegedi Tudományegyetem élet- és küzdőtere nem (csak) Magyarország, hanem az Európai Unió.
Sápi László
|
