|
A válasz egyszerű, ahány modern kincskereső, annyiféle variáció létezik a dobozkák megtöltésére. Egy a lényeg, hogy valamit hátra kell hagyni a néhány köbcentiméternyi légüres térben, különben oda vész a varázs. Hogy milyen varázs? Hát, a kincskeresés, avagy geocaching varázsa, az a bizonyos kiérdemelt jutalom önigazoló érzése, ami hazánkban már majdnem kilenc éve hajt több ezer felnőtt és fiatal korú, önjelölt kincsvadászt, hogy a muzeális értékű kincseket rejtő ládák helyett műanyagdobozba zárt élmények után kutasson.
Az "uzsonnás doboz"
A 21. Századi kincsvadászat, ahogyan a kincsvadászok „legjobb barátja”, a GPS is amerikai találmány. Mi, az öregkontinens lakói, azonban annál lelkesebben adaptáltuk a NASA által, eredetileg katonai célokra kifejlesztett helymeghatározó eszközt, amely, születési rendeltetését feledve, remek kiegészítőjévé vált autóinknak, vagy éppen egy geocaching túrának. A kincsvadászat hazai alkonyán még, a prémium kategóriás termékek sorát szaporító GPS, manapság viszonylag olcsón (kezdő-ár: 20-30 ezer forint), vagy akar ingyen is a zsebekbe csúsztatható. A geocaching.hu szakportált fenntartó egyesület jóvoltából ugyanis, ingyen GPS kölcsönzés is lehetséges, amennyiben már felhúztuk azt a bizonyos „hétmérföldes csizmát”, de még nem tudjuk belőni az irányt. A GPS pedig elengedhetetlen, hiszen a ládákhoz vezető utat, a fatörzsek oldalán jól megszokott sárga, piros, kék jelzések mellett, a kincses dobozkákat, szakszerűen geoládákat, elrejtő cacherek által megadott koordináták mutatják. Így, hála Bill Clintonnak, aki elnöksége utolsó évében, 2000.májusában feloldotta a műholdjelek zavarását, a helymeghatározó kütyük könnyen „kiszagolják” a helyest irányt, akár 100 méternél is pontosabban meghatározva a geoládák lelőhelyét. A start előtt, a legújabb ládák koordinátait nyomon követheti az Érdeklődő, a geocaching hivatalos oldalán, ahol a korábbi kincsvadászatok zsákmányairól és tapasztalatairól is olvashatunk. Sőt az oldalon közhírré tétetik az első szervezett geocaching verseny is, amelyen egy regisztrációért cserébe bárki részt vehet, 2010. március 20-án.
Ha meg van az eszköz, megvan a szándék, megvannak a koordináták, jó, ha van ötletünk is, vagy legalább is merítünk valahonnan. Ötletesség szüli ugyanis a láda tartalmát, ami megtalálásról-megtalálásra változik, hála az el nem bomló plasztiknak, némi túlzással, szinte örök körforgásban. Persze csak addig, amíg a vállalkozó szellem újra és újra kalandba hajszolja a kincsvadászokat, és jó GPS készülékük hozzá segíti őket a dobozka tartalmának megismeréséhez, majd kicseréléséhez. A valamit valamiért elv, ugyanis a geocaching egyik alapszabálya, e szerint, ha valaki megtalál egy geoládát, majd kifosztja, pótolnia kell annak tartalmát. Ha megtalálják (...), mert előfordul, hogy nem nyílik alaklom, a kifosztásra, így a cserére se. Ilyen esetekben, a cacherek által megadott pontos helymeghatározás után, az ún. geoláda-doktorok mentik meg a környezetet, az el nem bomló anyagtól. Másrészről az is előfordulhat, hogy a hermetikusan záró „uzsonnás dobozok”, mégse zárnak annyira jól és a geoláda kinyílik, még a megtalálása előtt. Így ha a standard „ládafia”, ami egy jegyzetfüzet, a megtalálónak címzett, kétnyelvű üzenetekkel, egy toll, aminek segítségével a megtaláló is üzenhet, és az a bizonyos jutalom elvész, megrongálódik, az elrejtő, vagy a ládadoktorok feladata a tartalom frissítése.
Az elrejtés, vagyis caching helyszínére viszonylag kevesebb variáció létezik, mint a tartalomra, ládát rejthet például egy tó, egy várrom, egy tisztás, vagy akármilyen természet-közeli és kreatív helyszín. Ahogyan egy a hidegháborús időkből fennmaradt bunkerrendszer is, amely a magyar-horvát-szlovén határon, 600 km hosszan nyúlik el, és 2011-től, a felújítás befejeztével, az egyik legnépszerűbb kiránduló és geocaching helyszínévé válhat hazánknak.
Jól ki van ez találva, mondhatnánk, hiszen a modern, rohanó-világ, modern, rohanó embere végre újra felfedezi, hogy milyen jó sétálni a természetben, milyen jó anyagi javakban alulértékelt, ám eszmeiségében értékes műanyag kincsesládák után kutatni. Jól ki van ez találva, ha belefeledkezünk a természet nyújtotta vizuális és akusztikus élményekbe, ahelyett, hogy az illegális és önkényes szeméttároló-helyek miatt bosszankodnánk, amelyek annyira elszaporodtak az utóbbi néhány évben, hogy szinte elképzelhetetlen nélkülük egy erdei séta. Jól ki van ez találva, mert értéket közvetít, még akkor is, ha a magyar turistaútvonalak teljesen leamortizálódtak, a fenntartásra fordítható összegek hiányában. Még akkor is, ha a geocachinget nem reklámozza egyetlen népszerű televíziós szabadidő-magazin se, és pont ezért van jól kitalálva, mert népszerűsége az idő múlásával arányosan nő.
Fleith O.
|
